Szabadesés

Galilei híres szabadesési kísérlete a pisai ferdetoronyban.Az 1500-as évek végén mindenki biztos volt abban, hogya nehéz testek a könnyebbeknél gyorsabban esnek. Az ókor óta így vélték, hiszen nem kisebb tekintély, mint Arisztotelész állapította meg.

Ha egy tárgyat gravitációs térben elengedünk és a test esését befolyásoló tényezők hatása elhanyagolható, akkor a mozgás tekinthető szabadesésnek. A szabadon eső testre egy erő hat, mégpedig a Föld vonzóereje. Ilyen folyamat például egy elejtett acélgolyó mozgása. Ha azonban az esést nagymértékben befolyásolja egy mozgást akadályozó vagy elősegítő erő, akkor az elejtett test mozgása nem tekinthető szabadesésnek. Ilyen folyamat például egy papírlap ejtése, ami előre nem számítható, véletlenszerű mozgást végez. A papírlapra hat a Föld vonzóereje, és a közegellenállási erő. A közegellenállási erők eredőjének a függőleges irányú összetevője a Föld vonzóerejével ellentétes. Az oldalra való mozgást a vízszintes összetevő okozza.

A szabadon eső test egyenletesen gyorsuló mozgást végez. A gyorsulás oka a Föld vonzóereje. A Föld gravitációs vonzása által létrehozott gyorsulásnak a neve anehézségi gyorsulás, amely egy vektor, jele: g, közelítő értéke a 45° szélességi körön 9,80665 m/s², az északi és déli sarkon g=9,83 m/s², az Egyenlítőn pedig 9,78 m/s². A gravitációs gyorsulás értéke a Föld egy adott helyén minden testre állandó.

Ezért, légüres térben azonos magasságból két testet egyszerre elengedve, mindkettő egyszerre ér le, függetlenül a tömegüktől.